2. fejezet - Szökési kísérlet

 Tovább vezetnek minket az épületben az őrök. 6 rézből készült ajtóhoz értünk.
 - A szobáitok. Clark és Burger - muogatja az ajtókat. Én Lorennel kerülök eg szobába.
 A padló hideg parkettából van, fehérre festett falak vesznek minket körül. Kettő hálózsák fekszik a földön, mellette egy - egy táska, benne a ruhákkal és ennyi. Egy rozoga lámpa lüg a fejünk felett, már csak attól kell tartani, nehogy a fejünkre essen. Körültekintek a szobába é megpillentom a szellőzőt. Tökéletes. Tökéletes a szökéshez.
 Bevágjuk az ajtót, és a hátoldalán meglátok egy lapot.

Szökés szigorúan TILOS!
Takarodó - 22:00
Aztunám a szobából kimenni TILOS!

Rá van írva.Ja, mert ez nem jutott eszembe, hogy ezek nem akarják elveszíteni "áldozataikat". Rajta van még a tűz esetén használható útvonal.
 Fáradtan rogyok le a hálózsákra. Talán, sőt biztos, ez eddig a legjobb "ágy" amin valaha aludtam., Vagyis aludni fogok.
 Loren sajnálkozó pillantásokat vet rám, azt sugallva sorstárs.
 - Szemetek... De egyáltalán egy társas?! Nincs jobb szórakozásuk, mint gyerekeket gyilkolgatni? Na, és az a "reklámszöveges" bemondó vagy mi?! - néz rám gyötörten.
 - Pont ugyanezt mondtam... magamnak...
 - Annyira elmennék innen. És mégis honnan vették, hogy én olyan okos vagyok?
 - Kormány, mindent tudnak. - hangomon és arcomon nem akartam, hogy látszódjon mennyire félek. Félek, hogy nem én leszek a nyertes. De ha én is nyernék, mi lenne utána?
 - Szökjünk meg - szakadt ki belőlem.
 - Mi?
 - Nézd! - mutattam a szellőzőre - simán kiférnénk.
 - Te biztos vagy ebben?
 - Igen! Este próbálkozhatnánk! Végülis kárunkra nem lenne. Nem ölhetnének meg, mert akkor keresniük kellene még egy "észt".
 - Igaz. Rendben! - Loren teljesen fellelkesült az ötlettől.  - De, ne menjünk egyedül!
 - Olyan sok mindenkit ne hívjunk... Túl feltűnű lenne. És még takarodü előtt menjünk, mert amúgy nem tudnak átjönni a személyek.
 - Kit hívjunk?
 - ...
 - BEN! Ben...t és a szobatársát!
 - Miért Bent?
 - Régi barátom... Tehát, ez így ha nem sikerül se lesz könnyű. Egyikünk biztos megy - szemei párásodtak.
 - Megbeszéled velük?
 - Persze - Loren már szaladt is ki a szobából.
 Csak ültem, mint a tejbetök és vártam a fiúkat, na meg az újdonsült barátnőmet.
 - De működni fog! - rontott be Bennel veszekedve Loren a szobába fél óra múlva.
 - Igen, és ha nem?
 - Akkor sem lezs rosszabb!
 Üveges tekintettel néztem őket. Adam zavart bele ebbe, ugyanis szemem derűs lett.
 - Hé figyi! Figyeljetek már! kiáltozott - Nézzétek - háta mögül előhúzott egy papírt amin... amin a szellőzőrendszer térképe van.
 - Mi a...? - fagytam le, majd mosolyra húztam a számat - Honnan van? - érdeklődtem.
 - Mikor az a kivetítő izé ment a földön találtam.
 - És honnan tudtad, hogy kelleni fog?
 - Csak úgy elraktam. Mégh ha nem is erre...
 Örömömben meg tudtam volna csókolni!

 A fiúk visszamentek tervezgetni, mi meg magunkban csináltuk ezt. Nálunk hagyták a térképet, mondván, a női ész jobba megtudja ezt fejteni. Milyen igaz :)
 - Nézd - mutatok a térképe negy helyre. - Egy elágazás, amiután nagyobb lesz a járat.
 - Szuper. Erre - újjával az útvonalat húzta.
 Amikor felmászunk kb. 5 métert kell menni, aztán jön a kanyar, onnan még 10-13 méter választ el minket a kiúttól.
 Olyan másfél óra múlva átjött Adam és Ben. Az előbbi fiú, hosszasan elemezte a máreteket. Én csak bámultam a rácsokra.

Adam felé fordulok tekintetemet még mindig a szellőzőn tartva.

- Beférünk? - kérdezem.

- Igen, de távolságot kell tartani - okoskodik.

- Nem érdekel, csak jussunk ki.

A bakot tartó Benre ráállok és felhúzóckodom. Kiveszem a rácsokat, majd elindulok. Mikor elérek a kanyarhoz, hátrapillantok, ahol látom az igyekező Loren próbálkozását, hogy átfurakodjon a szűk járaton. Mikor elkanyarodok, már lesz annyi hely, hogy guggolva fojtassuk utunkat. - részlet

 Lábam elfáradt, a kezem sajog és a hátam görcsösen erőlködik, pedig még van vagy 10 méter, mint az előbb megállapítottuk.

 - Menjetek már! - hallom hátulról az egyik fiú hangját.

 - Sietek basszus! - válaszolok.

 Fojtatom utam, de ismét hátra nézek. Nem kellett volna, ugyanis odaértem, és hangzavart csapva lezuhanok a földre.

 - Aúúú! - kiáltom a szememet összeszorítva és nyakamat dörzsölve.

 - Ez mi a jó büdös élet volt? - kérdezi a lány.

 - A föld... - válaszolom még mindig csukott szemmel.

 Aztán, mikor megint látok az előttem csodálkozó őrt látom meg. Még nem jutottunk ki, és nem is founk.

 - Basszus, vissza! - üvöltöm a földön ülve. Későn, ugyanis Loren ebben a pillanatban zuhan mellém, de ő felkészültebben.

 - Na, rendben.... Nevek?! - kap észhez az őr és csodálkozá átvált "idióta kölykök"-é.

 - Thomson, és Big - mutatok magamra majd a mellettem fekvő lányra.

 - Erre - mielőtt elvezehtetett volna, odakiáltottam a fiúknak, hogy vissza.

 - Azt a ku...! - nehez irányt váltanak, majd a szobánkba kötnek ki.

 Az éjszakára elveszik a hálózsákjaink, de más "büntetés" nem volt.

 Én a táskám használtam párnának, lepedőnek, és takarónak a ruhákat. loren követte a példám, így mindketten betegség nélkül úsztuk meg az éjszakát.

Erica Thomson

3007. 04. 19.

22:56

Ninnasu, C. bázis

1. fejezet - Savas könnyek

Első rész, elég rövid, de tudtam

itt vége kell lennie :)

 "Érte? Nem. Érted."
 A élet nem játék, és őrizni kell a hagyományt. Hogy becsülöm is. Luniro Nighton nem tette ezt. Ő szabadította ránk a Fertőzést. Ő miatta kell nyomorban élni. Ő miatta haltak meg ártatlan emberek. Ha valaha sírna ezért, kívánom könnyei legyen savból, és torzítsák el a képét.
 Courise mindig ezt mondogatta. Courise, a híres idéző, aki odaveszett a Fertőzés miatt, Luniro Nightonnal együtt.
 A kocsi dudált egyet. Én óvatos léptekkel tekintettem körbe, nincs e itt egy Fertőzött.
 Áthajtottunk a fakapun, ahol az egész város, vagy ország várt rám. Ránk.
 Velem együtt 12 fiatal sorakozott fel a rozoga szétcsinált színpadra. Azt hittem összeesik alattam.
 Maggie Clark (Meggi Klárk) - mutat az elsőre, majd így tovább - Ben Silak (Ben Szilák) - Loren Big (Loren Big) - Stiles McCraig (Sztilesz MeggKréjg) - (én) Erica Thomson (Erika Tomzon) - Clide Lucas (Klájd Lukász) - Wendy Burger (Vendi Burger) - Eric Marsh  (Erik Mars) - Henni Flower (Heni Flávor) - Richard Small (Ricsárd Szmall) - Fanny Kiss (Fanni Kissz) és végül, de nem legutolsó sorban - Adam Unira (Edem Unira) - csak zavartan állok és tördelem az ujjaim.
 - 6 fiú, 6 lány. De vajon ki győz?! - az itteniek csak dühösen állnak, hogy iderángatták őket. Ez úgysem érdekli ezeket, mi közök van hozzá?
 - És most, mit szólnak hozzá a játékosok?

• Maggie: Nem szól szám, ezeknek a rohadékoknak akik betettek!
• Stiles: *Néma csend*
• Loren: Miért kellett ezt?
• Ben: Most mutassák az igazi ellenfeleket, ne ezeket!
• Wendy: Ha így alakult, tegyünk meg mindent, hogy legalább jól végződjön!
• Clide: Luniro Nighton, most örülsz?
• Henni: Ha kudarcot vallok, legalább egy jobb világban ébredek!
• Eric: Ben, ne legyen agy a szád! Elsőnek esel ki!
• Fanny: Én nem tudom, hogy ki vagy, és hol, de vigyél el ebből a világból!
• Richard: Kiszálltam. Valaki más, esetleg?
• Adam: Mindegy, hogy ki vagyok, és hol, de segíteni akkor is csak magamon tudok Fanny!
• Én: Richardal tartok.

 Nagyon frappáns válasz, Erica, mondhatom.
 De azért most komolyan gondoljunk bele... Egy társasjátékkal választják ki a játékosokat?! És ilyen reklám bemutatót csinálnak a város előtt?! Ez nem nevetséges?
 Lesétáltunk a színpadról, egyenes mögé, ahol a kocsik vártak. Őrök álltak minket körbe, nehogy megpróbáljunk elszökni.
 Én Adam Uniraval kerültem egy kocsiba, szintén egy őrrel.
 - Hülyeség... - motyogta Adam egész úton.
 Egyet lehet vele érteni. Mégis milyen társasjáték lehet ez, ha ilyen nagy közönséget kap? Nagyobbat mint egy ember?
 - Megérkeztünk - tolt ki minket az őr.
 Egy hatalmas kő épület volt előttünk, semmi csicsa rajta, csak egy tömb. Bár, ezen a világon nem is különös... Vas ajtó előtt két őr állt, és úgy 5 cm vastag üvegekkel helyettesítették az ablakot. Egy rozoga pad állt a kavicsos út mellett, amin bevezettek minket.
 Kinyitották a kaput, majd megállítottak minket. Benyomtak valamit mögöttünk. Egy hologram jelent meg, egy nő és beszélni kezdett.
 - Üdvözöllek titeket Kiválasztottak. A nevem Cornelia Brown, én vezetem ezt a projektet. Ti azért kelletek nekünk, mert a Fertőzés egyre többekre tör rá, de egy másik szörnyű dolog is fenyegeti a túlélőket. Szondáin egy közeledő meteort vettek észre. A nyertest fogjuk felhasználni ellene. Ugyanis ezt a játékot csak a legokosabb nyerheti meg. Aki lesz olyan okos, hogy meg tudja állítani a meteort. - vetítés leállt, majd egy szobába tereltek minket, ami teli volt kínzóeszközökkel.

Erica Thomson

3007. 04. 18.

09:41

Milennar, B. bázis

Prológus

"Dobókocka, akár egy tánc, a halállal"
 Milyen igaz... Az új vírus tombol, árvák, özvegyek, meghalt családok. Mi is egy pincébe húzódva vészeljük át. Kimerészkedni is csak én vagyok elég bátor, bent ne mmaradhatunk életünk végéig. Vagyis de, de a hátralévő életünk akkor egy - két hét lenne.
 Három utcányira van a "túlélő bolt" ahogy mi hívjuk. Kaja, innivaló, és egy - egy fegyver. A hideg föld az ágyunk, néha ráterítünk anyagokat, ha épp úgy alakul.
 De egy kis földalatti helységbe egy kis család azért könnyen elfér. Én, apa, anya. Ja, és Morzsa, a tejfehér macskánk.
 A mostani csomag beszerzése is nehézkes volt. 1 fertőzött rám támadt, de mindenkinél megtalálható tőr végzett vele, így minden visszakerült.

 - Alma, kenyér, vaj, kés, tej, víz, gyógyszer - pakolgatott anya a mini és rozoga hűtőbe, na meg a hozzátartozó kis szekrénybe - na meg tőr. Ebből már van vagy húsz.
 - És a ruhák meg wc papír? - tolta el onnan apa őt. - Oké, meg van. WC papír, ruhák, anyagok! - tartotta fel őket. - És... Ez mi Erica? - a kezében egy díszes levelet tartott, ami egyenesen a Kormánytól jött.
 Elkaptam tőle, és olvasni kezdtem.

 Kedves Thomson család!
 Lányuk, Erica Thomson nyertese lett a sorsolásunknak, melyben az életéért küzd. A legjobbakat keressük, és Ő is köztük van. A játék egyszerű.
 Négy fal között 12 játékos helyezkedik el a tábla körül. A falakon egy, egy ablak van, és azok mögött kettő, három feladat. A Dobókocka dönt. Mindegyik feladat fizikai vagy ésszerű. Rossz válasz, egyenlő a halállal. Mindez nem több pár óránál. A szülők a kamerákon keresztül figyelhetik a küzdelmet. Mielőtt elkezdenék ezt, a város főterén megrendezett eseményen fel kell állni. A Fertőzötteket legképzettebb katonáink tartják távol fél óráig. A kocsi értük jön holnap, pontban 12:00 kor.

 - Nincs is óránk! - mondja apa. Nem hiszem el, hogy ez izgatta legjobban.
 Én lefagyva álltam. Mi lesz, ha nem nyerek? Anya átölelt, majd nekiállt vajas kenyeret készíteni. Finom volt. Íztelen. Ami nem rossz, de nem is jó.

 Az eseménydúsan telt. Kb. 11:00 fele dübörögtek az ajtón. Egy Fertőzött.
 - Ne nyissátok ki! majd elmegy, ha nem reagálunk - parancsol apu.
 A betonos plafont bámultam, ahol egy, egy repedezést fedeztem fel.
 Kik lesznek a versenytársaim? Mi lesz, ha nem nyerek? Meghalok. És ha nyerek? Ezek a kérdések válaszolatlanul maradtak bennem.
 Nyugtalan alvó vagyok, de most még jobban rúgkapáltam.
 Aztán eljött a másnap dél...
 Kezdődjön a játék!

                                                                                                                      Erica Thomson

3007. 04. 17.

24:19

Tolnar, E. bázis