2. fejezet - Szökési kísérlet

 Tovább vezetnek minket az épületben az őrök. 6 rézből készült ajtóhoz értünk.
 - A szobáitok. Clark és Burger - muogatja az ajtókat. Én Lorennel kerülök eg szobába.
 A padló hideg parkettából van, fehérre festett falak vesznek minket körül. Kettő hálózsák fekszik a földön, mellette egy - egy táska, benne a ruhákkal és ennyi. Egy rozoga lámpa lüg a fejünk felett, már csak attól kell tartani, nehogy a fejünkre essen. Körültekintek a szobába é megpillentom a szellőzőt. Tökéletes. Tökéletes a szökéshez.
 Bevágjuk az ajtót, és a hátoldalán meglátok egy lapot.

Szökés szigorúan TILOS!
Takarodó - 22:00
Aztunám a szobából kimenni TILOS!

Rá van írva.Ja, mert ez nem jutott eszembe, hogy ezek nem akarják elveszíteni "áldozataikat". Rajta van még a tűz esetén használható útvonal.
 Fáradtan rogyok le a hálózsákra. Talán, sőt biztos, ez eddig a legjobb "ágy" amin valaha aludtam., Vagyis aludni fogok.
 Loren sajnálkozó pillantásokat vet rám, azt sugallva sorstárs.
 - Szemetek... De egyáltalán egy társas?! Nincs jobb szórakozásuk, mint gyerekeket gyilkolgatni? Na, és az a "reklámszöveges" bemondó vagy mi?! - néz rám gyötörten.
 - Pont ugyanezt mondtam... magamnak...
 - Annyira elmennék innen. És mégis honnan vették, hogy én olyan okos vagyok?
 - Kormány, mindent tudnak. - hangomon és arcomon nem akartam, hogy látszódjon mennyire félek. Félek, hogy nem én leszek a nyertes. De ha én is nyernék, mi lenne utána?
 - Szökjünk meg - szakadt ki belőlem.
 - Mi?
 - Nézd! - mutattam a szellőzőre - simán kiférnénk.
 - Te biztos vagy ebben?
 - Igen! Este próbálkozhatnánk! Végülis kárunkra nem lenne. Nem ölhetnének meg, mert akkor keresniük kellene még egy "észt".
 - Igaz. Rendben! - Loren teljesen fellelkesült az ötlettől.  - De, ne menjünk egyedül!
 - Olyan sok mindenkit ne hívjunk... Túl feltűnű lenne. És még takarodü előtt menjünk, mert amúgy nem tudnak átjönni a személyek.
 - Kit hívjunk?
 - ...
 - BEN! Ben...t és a szobatársát!
 - Miért Bent?
 - Régi barátom... Tehát, ez így ha nem sikerül se lesz könnyű. Egyikünk biztos megy - szemei párásodtak.
 - Megbeszéled velük?
 - Persze - Loren már szaladt is ki a szobából.
 Csak ültem, mint a tejbetök és vártam a fiúkat, na meg az újdonsült barátnőmet.
 - De működni fog! - rontott be Bennel veszekedve Loren a szobába fél óra múlva.
 - Igen, és ha nem?
 - Akkor sem lezs rosszabb!
 Üveges tekintettel néztem őket. Adam zavart bele ebbe, ugyanis szemem derűs lett.
 - Hé figyi! Figyeljetek már! kiáltozott - Nézzétek - háta mögül előhúzott egy papírt amin... amin a szellőzőrendszer térképe van.
 - Mi a...? - fagytam le, majd mosolyra húztam a számat - Honnan van? - érdeklődtem.
 - Mikor az a kivetítő izé ment a földön találtam.
 - És honnan tudtad, hogy kelleni fog?
 - Csak úgy elraktam. Mégh ha nem is erre...
 Örömömben meg tudtam volna csókolni!

 A fiúk visszamentek tervezgetni, mi meg magunkban csináltuk ezt. Nálunk hagyták a térképet, mondván, a női ész jobba megtudja ezt fejteni. Milyen igaz :)
 - Nézd - mutatok a térképe negy helyre. - Egy elágazás, amiután nagyobb lesz a járat.
 - Szuper. Erre - újjával az útvonalat húzta.
 Amikor felmászunk kb. 5 métert kell menni, aztán jön a kanyar, onnan még 10-13 méter választ el minket a kiúttól.
 Olyan másfél óra múlva átjött Adam és Ben. Az előbbi fiú, hosszasan elemezte a máreteket. Én csak bámultam a rácsokra.

Adam felé fordulok tekintetemet még mindig a szellőzőn tartva.

- Beférünk? - kérdezem.

- Igen, de távolságot kell tartani - okoskodik.

- Nem érdekel, csak jussunk ki.

A bakot tartó Benre ráállok és felhúzóckodom. Kiveszem a rácsokat, majd elindulok. Mikor elérek a kanyarhoz, hátrapillantok, ahol látom az igyekező Loren próbálkozását, hogy átfurakodjon a szűk járaton. Mikor elkanyarodok, már lesz annyi hely, hogy guggolva fojtassuk utunkat. - részlet

 Lábam elfáradt, a kezem sajog és a hátam görcsösen erőlködik, pedig még van vagy 10 méter, mint az előbb megállapítottuk.

 - Menjetek már! - hallom hátulról az egyik fiú hangját.

 - Sietek basszus! - válaszolok.

 Fojtatom utam, de ismét hátra nézek. Nem kellett volna, ugyanis odaértem, és hangzavart csapva lezuhanok a földre.

 - Aúúú! - kiáltom a szememet összeszorítva és nyakamat dörzsölve.

 - Ez mi a jó büdös élet volt? - kérdezi a lány.

 - A föld... - válaszolom még mindig csukott szemmel.

 Aztán, mikor megint látok az előttem csodálkozó őrt látom meg. Még nem jutottunk ki, és nem is founk.

 - Basszus, vissza! - üvöltöm a földön ülve. Későn, ugyanis Loren ebben a pillanatban zuhan mellém, de ő felkészültebben.

 - Na, rendben.... Nevek?! - kap észhez az őr és csodálkozá átvált "idióta kölykök"-é.

 - Thomson, és Big - mutatok magamra majd a mellettem fekvő lányra.

 - Erre - mielőtt elvezehtetett volna, odakiáltottam a fiúknak, hogy vissza.

 - Azt a ku...! - nehez irányt váltanak, majd a szobánkba kötnek ki.

 Az éjszakára elveszik a hálózsákjaink, de más "büntetés" nem volt.

 Én a táskám használtam párnának, lepedőnek, és takarónak a ruhákat. loren követte a példám, így mindketten betegség nélkül úsztuk meg az éjszakát.

Erica Thomson

3007. 04. 19.

22:56

Ninnasu, C. bázis